Így segített a GPT‑5 Derya Unutmaz immunológusnak megoldani egy 3 éves rejtélyt

Derya Unutmaz orvos és immunológus évek óta érdeklődik a mesterséges intelligencia iránt. Az igazi felismerés azonban 2025 végén érte, amikor a GPT‑5 Pro segített neki és laboratóriumának újra elővenni egy hároméves rejtélyt, amely egy különleges immunsejttípus körül forgott: ez a sejt segít az emberi szervezetnek a rák és más betegségek elleni küzdelemben.

A rejtély az immunológia egyik alapvető, mégis nagy jelentőségű kérdéséről szólt: hogyan befolyásolja a glükóz a T-sejtek fejlődését és specializálódását? A T-sejtek olyan immunsejtek, amelyek segítenek a szervezetnek a vírusok elleni küzdelemben, elpusztítják a rákos sejteket, reagálnak bizonyos baktériumokra és parazitákra, és megkülönböztetik az egészséges sejteket a fenyegetésektől. Fejlődésük során különböző feladatokat vesznek fel, köztük olyan szerepeket is, amelyek befolyásolhatják a rákot, az autoimmun betegségeket és a fertőzéseket. Annak megértése, mi tereli a T-sejteket az egyik vagy a másik specializáció felé, segíthet a kutatóknak jobban megérteni, végső soron pedig hatékonyabban kezelni ezeket a betegségeket.

Unutmaz, a The Jackson Laboratory és a University of Connecticut professzora ma azt mondja, az AI annyira központi szerepet kapott a munkájában, hogy már el sem tudja képzelni nélküle a tudományos munkát. „Ez olyan lenne, mintha elvennék mindkét kezedet, vagy az agyad felét” – mondta Unutmaz.

A rejtély 2022-ben kezdődött, amikor Unutmaz egy kísérletben azt próbálta megérteni, hogyan befolyásolja a glükóz nevű cukorfajta a T-sejtek fejlődését. A sejtek a glükózt üzemanyagként használják, de fehérjék felépítésére és más funkciók ellátására is.

Unutmaz kísérletének eredményei hatással lehetnek olyan betegségek megértésére, mint a rák, az autoimmun betegségek és a fertőzések. Akkoriban azonban Unutmaz és laboratóriuma nem tudta értelmezni, amit látott.

Korábbi tanulmányok erős bizonyítékot szolgáltattak arra, hogy a glükózanyagcsere befolyásolja a T-sejtek specializálódását. A kapcsolat jobb megértéséhez Unutmaz és csapata a fejlődésük korai szakaszában lévő T-sejteket vagy alacsony glükóztartalmú környezetnek, vagy egy dezoxiglükóz nevű, glükózszerű molekulát tartalmazó környezetnek tette ki. A dezoxiglükóz akadályozza, hogy a sejt felhasználja a glükózt, ezzel megzavarja az energiatermelést és a fehérjék felépítését. A fehérjék azért fontosak, mert összehangolják a sejten belüli tevékenységeket, és hírvivőként információt küldenek és fogadnak a sejten kívül.

A csapat arra számított, hogy a két feltétel hasonló eredményt hoz. Mindkét esetben korlátozott lett volna a glükóz, és így az az energia is, amelyre a T-sejteknek a működéshez szükségük volt. De nem ez történt.

A dezoxiglükóznak kitett T-sejtek túlnyomórészt a szervezet gyulladásos válaszában részt vevő sejtekké alakultak. Az alacsony glükózkoncentrációnak kitett T-sejtek egy része gyulladásos válaszsejtté specializálódott, de közel sem olyan számban, mint a dezoxiglükóz esetében. A dezoxiglükóznak való korai kitettség hatásai akkor is fennmaradtak, amikor a kutatók eltávolították a glükózszerű molekulát.

Ezt a különbséget nem lehetett pusztán energiahiánnyal magyarázni. Valami más zajlott a háttérben. Unutmaz és laboratóriuma azonban nem tudta megfejteni, mi történik, ezért félretették a kísérletet, és más sürgős, figyelmet igénylő feladatokkal folytatták.

Aztán 2025 végén megjelent a GPT‑5 Pro, és Unutmaz úgy döntött, újra előveszi a kísérletet. Feltöltötte az eredményeket a modellbe, és megkérte, hogy elemezze az adatokat.

A GPT‑5 Pro azt vetette fel, hogy a dezoxiglükóz megzavarja az IL-2 nevű fehérje felépítését. Ez a fehérje megakadályozhatja, hogy a T-sejtek Th17 néven ismert gyulladásos válaszsejtté váljanak. A dezoxiglükóz lényegében eltávolított egy akadályt az elől, hogy egy T-sejt Th17 sejtté váljon. Ez lehet az oka annak, hogy az alacsony glükóztartalmú környezetben lévő T-sejtek közel sem olyan számban váltak Th17 sejtekké, mint a dezoxiglükózos környezetben.

„A GPT‑5 egy igazán figyelemre méltó felismeréssel állt elő, amely visszatekintve teljesen logikus” – mondta Unutmaz. Ez éppen annyira esett kívül a saját szakterületén, hogy ő maga nem látta meg az összefüggést, és a laboratóriumában sem vette észre senki.

Unutmaz ezután úgy döntött, megnézi, képes-e a GPT‑5 megjósolni egy kísérlet kimenetelét. Az immunológus egy olyan kísérlettel kezdett, amelyet már elvégzett egy bizonyos limfómatípust célzó T-sejten. Kísérlete kimutatta, hogy ezeknek a CD8+ nevű T-sejteknek fokozott képességük volt a limfómasejtek elpusztítására.

Amikor Unutmaz megkérte a GPT‑5 Prót, hogy szimulálja ugyanezt a kísérletet, az helyesen jósolta meg a CD8+ sejtek limfómasejt-pusztító képességének erősödését. A modell nem szerezhette meg az eredményeket az internetről, mert Unutmaz akkor még nem publikálta őket.

„Ez volt az a pillanat, amikor úgy éreztem: rendben, ezek a modellek mára eljutottak oda, hogy valóban, tényleg értenek” – mondta.

Unutmaz szerint az olyan modellek, mint a GPT‑5 Pro, ma már inkább együttműködő partnerként működnek. Egyszerűsíthetik az irodalmi áttekintéseket: feldolgozzák a hetente megjelenő több száz új tudományos cikket, és segítenek a tudósoknak azonosítani a még megválaszolatlan kérdéseket. Abban is segíthetnek a kutatóknak, hogy pontosítsák hipotéziseiket, így kevesebb idő kell a leginkább elvégzésre érdemes kísérletek azonosításához.

„Rengeteg dolgot tehetsz azért, hogy megvizsgáld a hipotézisedet” – mondta Unutmaz. „Számtalan megközelítés létezik, és nem tudod, melyik lesz a legjobb stratégia.” Ezért a GPT‑5 Prót kísérletek szimulálására és kimenetelek előrejelzésére használja, hogy szűkítse azoknak a kísérleteknek a körét, amelyeket érdemes a laborban megismételni. Ez heteket, hónapokat, sőt akár éveket is megspórolhat a kutatóknak, és drasztikusan felgyorsíthatja a biológia területét.

Ennek ellenére a szakterületi szakértelem továbbra is kulcsfontosságú. Az AI adhat egy felismerést, de annak jelentőségét és hihetőségét továbbra is embereknek kell értékelniük. Például Unutmaz szakértelme nélkül valaki nem tudta volna megítélni, hogy fontos-e az a mechanisztikus felismerés, amelyre a GPT‑5 Pro felhívta a figyelmet az immunsejtes kísérleteiben.

Az ilyen képességeket éppen azért kell felelősen kezelni, mert felismerések létrehozására és a munka felgyorsítására is alkalmasak. Az AI segíthet a kutatóknak gyorsabban haladni a biológiában és az orvoslásban, de ezek a képességek a visszaélés akadályait is csökkenthetik, többek között olyan rosszindulatú szereplők számára, akik biológiai vagy vegyi fegyvereket akarnak tervezni vagy használni. Az OpenAI Felkészültségi keretrendszer ismerteti, hogyan követjük nyomon ezeket a kockázatokat, és hogyan építünk védőintézkedéseket az olyan AI-képességekkel szemben, amelyek súlyos károkat okozhatnak.

Unutmaz optimista azzal kapcsolatban, merre tart az AI. Szerinte semmihez sem hasonlítható, ami korábban létezett – sem az internethez, sem az ipari forradalomhoz. Legutóbb Unutmaz fejlett AI-eszközökkel is kísérletezett, köztük a Codexszel és a GPT‑5.2 mély kutatással, hogy nagyléptékű rákmutációs adatkészleteket állítson össze, és kutatási anyagokat hozzon létre – többek között egy terjedelmes, T-sejtekre összpontosító tankönyv-vázlatot –, amelyek a precíziós immunterápia felgyorsítását célozzák.

Unutmaz szerencsésnek érzi magát, hogy részese lehet ennek a felfedezésekkel teli időszaknak. „Nemcsak történelmi távlatból lehetek tanúja, hanem egy kicsit részt is vehetek benne – igazán szerencsésnek és kiváltságosnak érzem magam emiatt.”